Széchy Gábor 1945-ben született Budapesten. Vegyészmérnöki diplomáját 1970-ben szerezte meg a Budapesti Műszaki Egyetemen, amelynek Kémiai Technológiai Tanszékén dolgozott teljes szakmai pályafutása során, 2006 évi nyugalomba vonulásáig.1991 óta egyetemi docensi beosztásban. 1991 és 1996 között a Tanszék vezetője volt. 1997-2000 között a Vegyészmérnöki Kar dékán helyettese, 2002 és 2005 között a Műegyetemen folyó idegen nyelvű képzés igazgatóhelyettese.

Oktatói pályafutása során vegyész-, gépész- és környezetmérnök hallgatók százait oktatta kémiai technológiára különböző tárgyak keretein belül. Német és angol nyelven előadóképes.

1978-ban műszaki doktori, 1991-ben kandidátusi fokozatot szerzett. Kutatási területe elsősorban a kőolaj-feldolgozáshoz, kisebb mértékben a szénfeldolgozáshoz kapcsolódik. Foglalkozott többek között a katalitikus benzinreformálásnál képződő nagyobb szén atomszámú aromásokkal, az olefingyári csőkemencék kokszosodási hajlamának csökkentésével, szenek gyorspirolizisével. 1982-ben a Dunai Finomítóba kihelyezve öthónapos üzemi tapasztalatszerzésen vett részt.

1989-1990-ben az USA-beli Purdue Egyetemen végzett kutatómunkát, ugyancsak kőolaj-feldolgozási témákban.

1984-ben „Kiváló Munkáért” miniszteri kitüntetésben, 1991-ben az MTA „Varga József” egyetemi díjában részesült. 2002-2011 között az MTA Műszaki Kémiai Komplex Bizottságának tagja.  Tudományos publikációinak száma 41.

A Magyar Kémikusok Egyesülete Ásványolaj- és Petrolkémiai Szakosztályának 1998-2011 között vezetőségi tagja. 2003-ban az Egyesület Felügyelő Bizottságába is beválasztották, amelynek immáron két cikluson keresztül, azóta is tagja. 2007-ben az Egyesület Than Károly díjában részesült.